Tompos Ádám témája az átalakuló migráció volt. Úgy fogalmazott, hogy amíg 2015-ben Röszke és a Keleti pályaudvar volt fókuszban, „mára sem statisztikailag, sem földrajzilag nincs migránsoktól érintetlen itthoni régió, beleértve az akkumulátorgyárakkal érkező vendégmunkásokat, a déli kerítésnél lévő átjáróházat, bár érdekes módon a választások közeledtével Szlovákiában és Szerbiában a migránsok eltűntek”.
A közéleti kommunikáció – véli – ennek ellenére megmaradt a 2015-ös szinten, „a Fidesz a közleményeiben végvári vitézként tetszeleg, miközben ma már nem a migráció miatt szólnak be neki, hanem hogy ne engedjenek be több migránst”.
A Fidesz kommunikációja kapcsán szóba került egy másik, a műsor résztvevői szerint „ügyesen” áttematizált ügy is; a Magyarországon létesítendő fegyvergyáraké.
Tóta W. szerint egy ez egy kihagyott ziccer az ellenzék számára:
„Nem reagálnak erre semmit, mert meg vannak ijesztve,
hogy ha kikelnek magukból, az összes utolsó féreg és prostituált nekiáll őket gyalázni,
hogy Kun Béla utódaiként el akarják adni a hazát. A Fidesz meg eközben arra épít, hogy lám, ők az egyetlenek, akik megvédik az országot.”
Lampé Ágnes témája a kultúrpolitika volt, különösen Nagy Ervin és Rákay Philip szócsatája. Stumpf András arról beszélt, hogy „régen a Fidesznek volt értelmezhető kulturális holdudvara, Cseh Tamással és Jankovics Marcell-lel, akik tényleg letettek valamit az asztalra, ma meg Rákay Philip jut, aki a világ összes pénzéből nem képes elkészíteni a Petőfi-filmet időre, a bicentenáriumra”.
„Mert a Fidesz úgy működik – reagált Tóta W. –, hogy vagy leteszed a hűségesküt, vagy nem vagy velünk, azaz ellenünk vagy. A minőséget az alaptábor nem tudja értékelni, mert rendkívül kulturálatlan, egyfogú, ostoba emberek, akik alapvetően nem fogyasztanak kultúrát. Nem minden jobboldaliról beszélek, hanem azokról, akiknek a Fidesz a konyhájában főzni szokott, ők nem fogják fel a Kispált és a Quimbyt. De ez a tábor nem nézi a kurzusfilmeket sem, de az átmegy, hogy csináltak egy huszáros filmet, és ez milyen jó.”